LIGETI ÉVA  *  VERSEI   *
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Menű
 
MÁSOK
 
Mások


2020-ban megjelent a negyedik verseskötetem: Mások címmel. - öt év válogatott verseit tárja az olvasók elé.

"Miért ez a címe?

Sok minden megfordult a fejemben…

Mások vagyunk mindannyian. A megjelenésükben, a gondolkodásunkban, a tetteinkben.

Mások a kapcsolataink: egymás társaságát keressük, kötődünk valakihez, elfogadjuk, vagy elkerüljük a másikat.

Más a szemléletünk, másképpen látjuk a világ történéseit, és a véleményünk is más..."

A 118 oldalas könyv ára: 2500 Ft.
A szerzőtől 1500 Ft

 

 

 

 
HOLDHEGEDŰ HANGJA 2015.
 

Megjelent a harmadik verses kötetem 2015

190 oldal / puha kötés

 

http://konyvmuhely.hu/konyvek/holdhegedu-hangjai

Könyv Műhely   


A könyv ára: 2000 Ft
A szerzőtől :1500 Ft

Ajánló
Ligeti Éva harmadik kötetében az érzések hangsúlyosak: a boldogság, az öröm szopránja, majd a csalódottság, a bánat és a gyász baritonja is meg szólalnak. Egyéni meglátásai alapján jeleníti meg az emberi kapcsolatokat, a mindennapok élethelyzeteit, melyek megérintik mindazokat, akik nem kerültek az érzéketlenség fogaskerekei közé. A természet utánozhatatlan csodáinak megjelenítése, érzékeltetése, impresszionista jellegű ecsetvonásai magával ragadják az olvasót. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az igényes kortárs irodalmat.

*

Megjelent a második verses kötetem 2013

198 oldal / puha kötés

Holdfénykeringő

       

http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/holdfenykeringo---versvalogatas/!
A könyv ára: 2500 Ft
A szerzőtől: 1500 Ft

https://www.antikvarium.hu/konyv/ligeti-eva-holdfenykeringo-697338

Ajánló:
Amikor ez a könyv az olvasó kezébe kerül, először is a címére kapja fel a fejét. Holdfénykeringő.  Ez olyan sokat sejtető, könnyedséget sugalló, kíváncsiságot csiklandozó cím, mely arra bíztat, hogy belelapozzunk. S ha beleolvasunk, elkeveredünk az érzések kavalkádjában: szerelem, boldogság, szomorúság, magány, harag, vidámság, félelem, együttérzés, csodálat, kétkedés, fájdalom, öröm, és még számtalan más…

A könyvben olyan különleges csemegét is talál az olvasó, mint a kalligrammák, melyek kép formájában jelenítik meg a témát.

A kötetet lapozgatva Deák Mercédes grafikáiban gyönyörködhetünk.

A könyv borítóját a kiváló festőművész, Tornyai Tibor készítette.

Jó szívvel és bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki a rohanó, és érzéketlen világunkban egy kis szépségre, érzelemre, és nem utolsó sorban, igazán értékes irodalomra vágyik.

*

 http://www.libri.hu/konyv/ausztria-nekunk.html

 - Ausztria nekünk

A kiadó VITIS AUREUS kedvenceként került a könyvbe: Félcipőben

 valmint: Kontracímű versem

 *

http://husegprogram.kisalfold.hu/katalogus/konyv-ujsag/kisalfold-konyvek

 

Benne: Lille-Pille című mesém

*

http://www.fna.hu/node/112

Benne: Mákkirálykisasszony című mesém

*

https://bigbandi.hu/A-het-magikus-hangjegy

 

Benne:Gyöngykisasszony című mesém

*

 

Első vers válogatásom 2005

49.oldal / puha kötés

 

Bíborfényben égek című kötet az UNISHER kiadó gondozásában jelent meg.

A természet megfoghatatlan szépsége, az érzések sokszínűsége, az ember léte vagy nem léte. Ezek a gondolatok jelennek meg verseimben. Néhány egyszerű formával - képverssel színesítve – jelent meg első versválogatásom.

ISBN szám: 963 7375 45 7

A könyv ára: 1550 Ft

**************************************

 
IRODALMI oldalak
 
Hangos versek
 
YOUTOBE Facebook MEK
 
FŐOLDAL

37853

Kedves olvasó
köszöntelek az irodalmi oldalamon!


 

"A művészet híd
a lélek és a valóság között."
L.É.

 

 

Boldog Újévet kívánok!

**************************************************************
 

 

Versajánló 

Csend és vihar

 

Most fehér felhőredőnyön

égi-tenger átszivárog,

s eláraszt búvár-kékjével -

történhet bármi, én várok.

 

Magával ragad a látvány,

miközben szótlan faggatom,

ugyan mi rejlik benne még?

Míg magamban latolgatom,

 

milyen gigász-energiák

feszülhetnek még egymásnak

a karcosodó csend mélyén,

részeként a változásnak?

 

Gondolatok hálójába

veszve, nézem, ahogy beborul,

felhő ráncolja homlokát,

dühös kutyaként rám mordul.

 

Dörgő hangtól megrettenek, 

tüzes villámok cikáznak,

felkoncolják a sötétség

bugyrát, mikként körbejárnak.

 

Lesből támad most a vad szél,

lecsap a heves zivatar -

hol találok menedékre

amikor tombol a vihar?

2020.10.06.

*

Tűnődés

Fák keretezte őszi kép,
lomb-alagútban
oltalom,
az erdő csendjét őrzi még,
tarkaságában
nyugalom.

A versre lelkem hangszerel,
titkos hangokkal
inspirál,
hamvas avarba térdepel,
s olyan, mint egy
halk nyitány.

De törékeny a pillanat -
most szépe járja
lelkemet,
bíborban járó pirkadat
feltüzel, s alkonyt
rejteget.

Megjelent a Honvilág 2020 /2-3 számában

*

Ősz a Tisza parton

 

Most a padokra levelek ülnek,

máshol sodródó levéláradás,

szélkeringőbe beleszédülnek -

már engem is elér a hervadás.

 

Sétálgatok a gesztenyesoron,

lenn a Tiszán fodrozó csobogás,

magával ragad, vagy csak gondolom,

jelen ritmusa halk szívdobogás.

 

Felhők mögül kikandikál a nap,

útra félelem árnyéka vetül,

veszett farkasa létemből harap,

de megyek tovább rendületlenül!

 

Mikor kimerészkednek a bátrak,

az ártézi kútból merítenek -

régen itt még milyen sokan álltak,

beszélgettek – s most, csak legyintenek.

 

Életem októbere túl komoly,

begóniák feje is lekonyul,

nem látszódik arcomon a mosoly,

lelkemben ősz van – majdcsak elvonul.

 

2020.09.26.

*

Őszi keretben

 

Amikor a földet foltozó avar

hervadó jelenben várni képtelen,

az összevissza-szél mindent fölkavar,

és fény szüremlik át kusza réseken.

 

Háttérkeretre már vászon-ősz feszül,

szememben kaleidoszkóp-várakozás,

figyelmem fókuszált, miként színesül

a táj, sokasodik az ecsetvonás.

 

Sötét tónusú az ég, ha beborul,

felhők futnak, mint elszabadult lovak,

s eső cseppjét szórják számolatlanul,

út menti tócsák feketén lucskosak.

 

Most igazán festői lehet az ősz!

Ha körbeleng a terepszín nyugalom,

míg a nap, fénylő arcomon elidőz,

nem zavarja semmi a hangulatom.

2020.09.14.

*

Prevenció

 

prevenciót megelőző megelőzés kellene

megvizsgálni minden marhát még mielőtt ellene

tudni azt hogy milyen fajta kinek borja üszője

melyik ágról származik az üknek ükje szülője

 

külsőségre nem adhatnak látni kell az egészet

félő hogy egy idő után korcsosul a tenyészet

silány jószágra nincs szükség mondogatják hasztalan

korosodó szarvasmarha hány helyen haszontalan

 

ha a tehén nem hoz hasznot megtartani balgaság

hamarosan kiderülhet mindez nem is marhaság

fülbiléta papír flepni rendben így nincs akadály

még a végén vágóhídon végezheti valahány

2020.02.15.

*

Hamis kellék

 

Átfolyik rajtam a délután,

árnyát befogni ma sem fogom,

most az unalom van még soron,

csendjében a fény egy jel csupán.

 

Egymásba csúszó fény és árnyék

szarka csőréből hulló falat -

tétlenség tépte érzéscafat

a jelenhez most hamis kellék.

2020.04.02.

*

Perseidák

 

most ólom-zöldjébe márt nyárvégi égbolt
míg hűvös éjszaka fényeit kémlelem
csillagok hálóján áthúz a végtelen
háztetőktől most még nem látszik a félhold

távol sötétjére tapad tekintetem
látni akarom a tűzpor remegését
hallani kihunyó szikrák sziszegését
álmélkodni ahogy elhamvad hirtelen

hosszan ébren tartott árgus kíváncsiság
végre elérkezett a csodás pillanat
krétarajz-csóvája váratlan fölvillant
teljesülhet most már a ritka kívánság

 

2020.08.12.

*

Csak nosztalgiázom

 

Itt a rózsakert Szolnokon, a Tisza-parton,
a régi törzshelyemen
pár rózsatő, akár
a hervadt tüskevár…

 

Csak nosztalgiázom!

El sem hiszem, hogy csak ennyi
maradt. A múlttal hadonászok -
nem tudom feledni,
izzadok, fázom, borzongok,
míg a Damira gondolok ...

A lelátó betonján
hevertek a plédek,
széket, nyugágyat cseréltek
családtagok és haverok,
összeverődtek a jókedvű bagázsok.

 

A város hírei körbejártak a placcon.
 

Mikor számoltuk a napokat
érettségi kezdetéig,
kitartottunk végig,
volt árnyék, naptej és sampon,
sör, bambi és lángos,
s együtt nevettünk nagyokat.

 

Az „egytízes” tanmedence
vizében lebegéssel
kezdődött az úszásoktatás,
lábtempó, karhúzás -
mondhatom, nagy szerencse,
hogy volt kitől tanulni,
mindannyiunk Pista bácsija
olimpiai bajnok -
s bajnokok nőttek fel itt, nem is kevés!
A vízilabda meccsek és
a lázas szurkolás,
a hírnevet hozó sikerek
feledhetetlenek!

 

Aztán jött a hír, a dermesztő,
az elképzelhetetlen.
Lázadtunk ellene.
Miféle akarat akarhatta
mindünk ellenére?

 

Mi nem akartuk, hogy lerombolják
a strandolás élményét,
nyári napjaink ízét,
csobbanások hűsítő vizét,
a téli kiülős napozás
párakupoláját.

 

Kiknek a felelőssége a döntés törmelékhalmaza?

A hídról a göröngyös terep
látszódott sokáig
az „azért is”maradéka -
csak találgattuk az oka mi lehet.

 

Feltétlenül szükség volt erre?
 

Bennem csak tüskék
maradtak, meg a hiány.

Most kétezer húsz van, és nyár,
meleg, és elégedetlenség…
hetvenháromezer ember él
a megyeszékhelyen
ahol nincs uszoda -
csak olyan, ami zárva,
meg ami évek óta átadásra vár -
a kiáradt folyó elmosta a szabad strandot -
milyen kár…

2020.07.13.

*

 

Estiség

 

most júliusi nyár van

magam vagyok hársillat

belengi ritka estém

bor derűje átitat

mámoros könnyűségben

merengni jó alkalom

míg zamatos cabernet

hűs nedűjét kortyolom

vérré válik s tengerré

hangulathullám sodor

poharam körbejárja

gyöngyös hab tüzes fodor

 

kint udvarát keríti

a hold és felhőrészek

fehér léceit rakja

 

az éj feketefészek

 

kihűlt szobám színtelen

más mint mikor itt voltál

vártál velem szótlanul

 

egyre jobban hiányzol

 

2020.06.26.

 

*

Hallgatás helyett…

 

félretolt asztalon hallgatás megpihen

fejemben tetovált-gondolat semmilyen 

lapozom gyűrődött napjaim lapjait

gyakorta átnézem régebbit s a mait

 

most ez itt a holnap kipontozott helye

lepréselt emlékek dohos lehelete

másfelé fordulva volna lehetőség

nem is kell hozzá csak némi vakmerőség

 

még magam sem tudom mire jutok végül

fecsegő szóváram mégis csak fölépül

bármi kínálkozik siker s kudarc akár

égi-legyezőként nyílhat a láthatár

 

2020.06.04.

*

Májusi sóhaj

 

Mikor a fecskék az ég alján cikáznak,

és a felhőhegyek között kerengőznek,

szabadon szárnyalnak, s érzik, el nem áznak,

híre-hamva sincs a májusi esőnek.

 

Kiviruló réten rég látott pipacsos,

közötte szarkaláb lila kürtje hangol,

egy csokornyit szedek, száruktól ragacsos

a kezem – szemem már másfelé barangol.

 

Gátról, Zagyva partra térdig érő fűben

lépegetek, arrébb tücsökciripelés -

lelkem muzsikája – várnak lent a füzek,

s kőtorlaszok hátán átbukó „vízesés”.

 

Nekem a természet nyugalom kapuja,

susogó lomb mélyén elvész a sóhajtás, 

mert itt az ember csak a csendet tanulja,

hol a feltöltődés sajátos szertartás.

2020.05.21.

*

Kutyául érzem magam

 

Mint egy idomított kutya, úgy érzem most magam
a túlzott féltéstől, mintha nem lennék önmagam.
Részletes a fölsorolás: mikor, hová, meddig,
kivel, miért, hogyan, hányan… Majd szerdától keddig
pórázon-tartás, s hogy mi lesz még bizonytalan,
„mint a kutya vacsorája”. Olyan haszontalan
most az életem, kietlen, üveg-vegetálás -
átlátszó lehetőségként: az elszeparálás,
sarokba szorított kutya-félelem hatása,
az ösztön, majd az értelem meghunyászkodása…
Visszás körülmények között az érzés felemás -
most mindennél fontosabb a szuverenitás!

 

 

2020.05.13.

 

Áthangolás

 

Hangol a természet, időt nem fecsérel,

fenséges a május friss tavaszt vezényel,

nyíló virágai buján illatoznak,

bizonytalanságban némi reményt hoznak

 

Hívogat az erdő, lombok susogása,

átjár a nyugalom, könnyűség varázsa,

sóhajtozva vágyom már a szabadságot

hamar feledném a karantén-rabságot.

 

Kezdődjön hát végre az újratervezés,

kárhozat-napokból a felemelkedés,

mikor beragyog a fenséges pillanat,

bíborköntösében köszönt a virradat!

2020.05.09.

*

Május első vasárnapján

 

Látod a fasoron virág-ernyők nyílnak

tavaszi bazár a csalogató sétány!

Bármerre tekintek, friss illatok hívnak,

madarak csivitjét

hallgatom most némán.

 

Míg felhőket terel a májusi szellő -

kegyetlen kórsággal szembesül a világ,

most mikor az ember ennyire esendő

megtörik fény nélkül,

hervad, mint a virág.

 

Bokron az orgona elbúsulta magát,

balzsamos csokrával fel nem köszönthetlek,

fmindig rád gondolok kedves édesanyám,  

most nem ölelhetlek -

de szívből szeretlek!

 

2020.05.01.

*

Megint

 

föntről tapogatnak a felhők

mint vakok

bizonytalanságuk láthatatlan terét

beárnyékolnak a baljós gondolatok

gyászos vetületük

csupán csak tévedés

 

reménykedem

fölülkerekedik a nap

vírus-klánokon és megsemmisíti  mind

sivár napok bábja színt váltva szárnyra kap

s fesztelen élvezzük

a létezést megint.

 

 

2020.04.20.

*

Félelem lombosodik

 

Tavaszodó táj felemás,

szikár erdők rügye horkan,

csak virágillat aromás -

törékeny létünk megtorpan.
 

A hit összekucorodik,

bebábozódik a remény,

most félelem lombosodik

madár nem száll ég peremén.
 

Várom hangok ujjongását,

szóljon Vivaldi zenéje

halljam húrok vijjogását  

széttört napokért cserébe!
 

Hogyha majd elcsitul a baj,

fölöttünk az ég kiderül,

lehetne olyan, mint tavaly -

és az élet átlényegül.

 

2020.04.13.

*

Lélegzetvételnyi hit

 

Mit imádságainkban is elmondhatunk

mindennap, áldás övezze tetteinket,

mert most mi mind kisistenek leszünk, magunk

megtartói. Hideglelős terveinket

félretéve, ne akarjunk licitálni

a csapásra. Fontos lenne a pillanat,

amikor már odakintről fogjuk látni,

pácolt-napok után milyen a virradat.

 

2020.03.19.

Más lesz

 

Más lesz ez a Húsvét

nem olyan, mint máskor,

tavaszragyogásban

mindenkitől távol.

 

Fessünk hímes tojást,

süssünk finomságot -

neten látogassuk

csak a rokonságot!

 

Más most ez az ünnep,

nem lesz locsolkodás…

riasztó a vírus -

semmi kiruccanás!

2020.04.09.

 

*

Csivitelő tavasz
 

Zöldellő tavasz vár,
végre kivirágzik,
színpompás kertek, mint
földre szállt szivárvány.

Kristály-kék égbolton
napfénye cikázik,
lelkem melengeti
az isteni látvány.

Lenge szellő lebbent
lombosodó ágat,
feszült gondolatom
most messzire űzi.

Csivitelő tavasz
fészket rak a vágynak -
biztató változás
reményünket fűzi.

 

2020.04.06.

*

Lesz még igazi tavasz

Tavaszféle ez az idő,
lenyűgözni nem tud mégsem,
rapszodikus hangulata,
szele, pora itt sündörög.

Szép szalonjába nem enged,
azt sem tudom mi a vétkem,
várok egyre, várok némán,
szívem ágyúként dübörög.

Nyílt virágok rám se néznek,
dermedt szirmok színe sápad,
fák s a bokrok sóhajtoznak,
levélkékre árnyék vetül.

Csitítgatom a lelkemet,
bensőmből a remény árad,
lesz majd még igazi tavasz
- hinni kell rendületlenül!

2020.03.22

*

Karantén-valóság

 

Bennem először csak megrezdült valami,
nem ütött meg nagyon,
fel sem fogtam miért - várt a hír-tatami -
megértem egy napon

Kiütésszerű ez a vírusfélelem,
rémesen veszélyes,
megrendítő a tény, mégis kételkedem,
talán kétesélyes.

Mindenkit fenyeget, körbezár hirtelen,
bizonyság megzavar,
felbolydult a világ, már kivédhetetlen,
a helyzet felkavar.

Megfertőz mindenkit, van mikor halálos,
kell most a távolság!
koronavírusra nincs  ami hatásos,
karantén-valóság.

2020.03.18.

*

Tétova február

 

Tétova február tavasszal kecsegtet,
vállam cirógatja csalóka napsugár,
szélcsendben melenget, reményt csepegtet -
s merre megyek rügyek serege szalutál.

Nyakamba zúdul most a hideg valóság,
de teszem a dolgom, ha esik, hogyha fúj,
sokat nem várok, így nem érhet csalódás,
mégis jó lenne, ha jönne valami új.

Didergő hóvirág is a tavaszt várja,
merészen előbújt – tűri a hideget,
szép sziluettjét a szemem körbejárja,
még aggódom érte, titokban kinevet.

Járdákon, utcákon dagonyázik a sár,
pocsolyák fröcskölnek a kerekek alatt,
s mindenfelé rajzik a rengeteg bogár,
csak ámulok, hogy a tél után mi maradt

2020.02.28.

*

Téli világ

Szürkeség ködében január
várakozik, a széllökések
taszigálnak át a hidegen -
jól átgondolt szavak, döntések
vezetnek a jegyes utakon.
Bizonytalan minden lépésem,
egyik a másik után topog,
helyben járok, az, az érzésem.

Megpróbálok tájékozódni,
nem is olyan egyszerű dolog,
belső hangokra hagyatkozom,
mégis mások után kullogok.
Támadó szél tessékel tovább,
talán így még könnyebb is nekem,
kabátomat taszítja bőszen,
míg gondolataim kergetem.

Folyó vizében jég sodródik,
olykor, olykor nagy a torlódás,
rémisztő amikor fennakad,
messzi elhallik a ropogás.
A város felé kanyarodom,
kintebb hidegebbek a szelek,
a tömegbe belesimulok -
mindent könnyebben átvészelek.

Látom a földön kéregetőt,
közönnyel elmennek mellette,
mintha nem is lenne közöttünk.
Lábait a hó már belepte.
Lélegzete a ködbe veszik,
tekintete a távolba réved
meleg szobáról álmodozik…
s reméli, hogy reggel felébred.

2020.01.17.

A köd leheletében
 

Ködbe burkolózik a reggel,
elrejt sejtelmes homályába,
botorkálok az emberekkel
a szokásaim irányába.

Felém mozdulnak a házfalak,
most minden olyan bizonytalan,
a támpontok alig látszanak,
így ma sietni haszontalan.

Fákon gyöngy-fehér dér tekereg,
szerényen ünnepli januárt,
szél lebben, pár kristály lepereg...
korholom, milyen sokáig várt.

Végre a tél mutatja magát,
kavarog fagyos lehelete -
rajtam meleg sál van és kabát.
Most már csak egy kis hó kellene!

 

2020.01.13.

*

Újév hajnalán

 

Rossz napok elfogytak

már ebben az évben -

mától bizakodjunk

a jó erejében!

 

Legyenek vágyaid -

s ne csak kis időre,

terveid tornyában

gondolj a jövődre!

 

Mint összetartozás,

része a családnak,

legyen emberségnek

helye a világban!

 

Mindannyian tudjuk:

kihívás az élet -

kellő méltósággal

kezdjük az újévet!

 

2020.01.01

 

*

Havas Karácsony

 

Házunk előtt havas bokor 

hever, mint egy vén komondor,

rajta rojtok hófehérek

mozdulnak, ha hozzáérek.

 

 
LEKA
 
Látogatók
Indulás: 2005-01-22
 
időzítés
 
Magyarország
 
Versek
 
Kalligramma

A szó kevés

 

 

a

szó

kevés

elmondani

mi az, mi fáj

a szó elszáll

akár egy

suhanó

sirály

ma

akár egy

búgócsiga is

lehetnék, kit élet

keze forgat, pedig szeretnék

megállni  saját lábamon, botladozva

de a magam útját járni, roskadva bár, mint egy

kapkodva összetákolt épület, inog a lábam is, fejemben

révület,mégis, sorsomról dönthessek saját magam, kábaságom

megtántorít,szédelegve tévelygek tova, hova még lehetne menekülni

magam elől, s előletek, félek, minden nap ígérem, erős leszek

kihívás minden probléma, reménytelen helyzetben is van

kiút, s ha kemény velem az élet, hát, legyen! majd

megmutatom, hogy elbírok minden terhet, nem

kutatom okát a bajnak, cipelem a keresztem

 de kallódó álmaimat nem eresztem

hit, remény és szeretet vezérel

érzem minden mozdulat

fáj, ezer sebből

  vérzek

a szó

kevés

elmondani

mi az, mi fáj

a szó elszáll

akár egy

suhanó

sirály

 

 

2007.01.19.

Megjelent  Napút 2008./4. számában

*

 

Cselló
 

Hogyan
lesz csókból

harapás,
könnyhullatásból
kacagás?
Nyárfaligetek sóhaja
kísér
fellengzős óhaja
lilára festi álmaim
és elapasztja vágyaim
fekete fátyol köröttem
és sötét felhő fölöttem
nyögök a szélben
szüntelen
kitépsz
magadból
hűlt helyem
összetört szívem úgy sajog, kopár
kovakő túlragyog, sárgája lazac-vörösre
vált, és behálóz örökre,a magány körém tekereg
elfojtott érzés szendereg, hiába volt az intelem elszakadt
minden hirtelen úgy fáj, hogy álmom összetört, hidegséged
meggyötört,önzésed örök fájdalom,árnyékod mégis vállalom
szerenád helyett, nézz fel rám, hallod a dalom? égbe száll
lejárt lemezem leveszem, s kezedbe teszem hangszerem
pengetett húron hang terem,kallódó álmom keresem
rögtönzött dallam andalít, érzéseimből kanyarít
valami fájó szólamot és a szívedhez szólhatok
cselló hangjait hallgatom, halk szonáta szól,
szeszélyes játékot játszva, beszédes jelzések
onnan erednek,hol kavarognak a vágyak,a
vad ütemek is lágyak, szenvedélyesen ringató
minden rezdülés, izgató s gyönyör hangjai siklanak,
hogy újultan utat nyissanak vak szerelemhez, kedvesem te
kellesz nekem,keresem a hangot, hozzád simulok,érezd a ritmust,
remegek,valami belső szenvedély irányít, melyet kéj fokoz,s a gyönyör
eláraszt mindent,mozdulat nem fáraszt,testünk zenéje dalt fakaszt s mohó
csókod, lám  itt maraszt, hátadra karmolt  húrokon, ujjam táncol a húsodon,
véred serkenti véremet,nagyszerű érzés az élvezet,felajzott testünk gondola
ringatja lelkünk, s mond, hova lesznek a gyönyör hangjai? kongnak szívünk
harangjai, úgy kalimpál a boldogság, tűzben perzsel a forróság és a halkuló
zenében, feloldódunk tán egészen, frivol mozdulat felgerjeszt, illanó mámor
nem ereszt, virtuóz játék elragad, lélegzetem is elakad, könnyed mozdulat
áthatol,újra megérint, átkarol,fergeteges érzés tombol, egyszerre épít és
rombol, pattanásig feszül a húr, az érintés egyre vadul, élesen sikít,
megremeg, s az utolsó hang fent lebeg, könnyed fátyolként
visszatér a páratlan pillanatér s elengedi a végtelent
kacaja vajon mit jelent?

2006.07.21.

 

 

 
Gondolatok

 

"Fecsegők ellen ne küzdj szavakkal: mindenkinek megadatott a beszéd, a lélek bölcsessége keveseknek."

Cato

********************************************

"Úgy élj, hogy ahol vagy ne vegyenek észre, de ahonnan elmentél érezzék hiányodat“

"Csak eszednek és lelkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez nem vész el és nem hagy el soha.”

"Az egyszerűség a kifinomultság csúcsa"

 

(Leonardo da Vinci)

 

*********************************************

Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!

(Albert Einstein)
 
****************

Csak akkor nincs esélyed, ha nem adod meg magadnak!

*********************************************

Bármihez, amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá!

A mersészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik." (Goethe)

*

"Nehezebb titkolni a való  érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat." (La Rochefoucauld)

*

Ha nem mutatják ki a szeretetet, gyakran nem is érzik (Shakespeare)

*
Nézd a' búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,
   még üres; és ha megért, földre konyíttya fejét.
Kérkedik éretlen kincsével az oskola gyermek,
   még a' tellyes eszű Bölcs megalázza magát."
/Verseghy Ferenc/

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
/Babits Mihály/

 

*

**********************************************

René Remacle: A mosoly

A mosoly nem kerül semmibe.

Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.

Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.

Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg.

A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.

Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.

Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni. "

 
Az életről

Az élet, a halál létezése miatt értelmetlen. Erről nagyon szemléletesen ír Tolsztoj:


"(…) Vagy ha arra a dicsőségre gondoltam, amelyet majd műveim szereznek nekem, azt mondtam magamnak: No jó, híresebb leszel Gogolnál, Puskinnál, Shakespeare-nél, Moliére-nél, a világ valamennyi írójánál és aztán?! És semmit, de semmit sem tudtam rá válaszolni. Megállt az életem. Tudtam lélegzeni, enni, inni, aludni, és nem tudtam nem lélegzeni, nem enni, nem inni, nem aludni, de az élet megszűnt, mert megszűntek az olyan vágyak, amelyeknek a kielégítését ésszerűnek találtam volna. Ha kívántam valamit, akkor előre tudtam, hogy akár kielégítem a kívánságomat, akár nem elégítem ki, úgyse lesz belőle semmi. Ha odajön hozzám egy tündér, és felajánlja, hogy teljesíti kívánságaimat, nem tudtam volna mit mondani... Még arra is képtelen voltam, hogy az igazság megismerését kívánjam, mert sejtettem, hogy mi is az voltaképpen. Az igazság az volt, hogy az élet értelmetlen dolog. Látszólag éltem-éldegéltem, mentem-mendegéltem, mígnem eljutottam egy szakadékhoz, és immár világosan láttam, hogy ott elöl nincsen semmi, csak pusztulás. Megállnom sem lehetett, visszafordulnom se, még a szememet behunynom se, hogy ne lássam, hogy ott elöl semmi sincs az élet, a boldogság káprázatán és igazi szenvedéseken, igazi halálon, a teljes megsemmisülésen kívül... Magam se tudtam, mit akarok, féltem az élettől, szabadulni iparkodtam tőle, de azért még mindig reméltem valamit. És ez akkor történt velem, amikor megvolt körülöttem minden, amit teljes boldogságnak neveznek. Volt jó feleségem, aki szeretett, és akit szerettem, voltak jó gyermekeim, nagy birtokom, amely egyre nőtt, gyarapodott. Tiszteltek, becsültek szeretteim, ismerőseim, az idegenek jobban becsültek, mint valaha, és bízvást minden különösebb önáltatás nélkül azt vélhettem, hogy híres ember vagyok. Ráadásul nem voltam beteg, se testileg, se lelkileg... Ilyen helyzetben jutottam odáig, hogy nem tudtam élni, és a haláltól való félelmem miatt minden ravaszságomat latba kellett vetnem magam ellen, hogy ne fosszam meg magamat az élettől. Ezt a lelkiállapotomat ilyenformán tudtam volna kifejezni: az én életem valami ostoba és rossz tréfa, melyet valaki űz velem. Noha nem ismertem el, hogy engem bárki is teremtett volna, az elképzelésnek ez a formája, hogy tudniillik valaki gonosz és ostoba játékot űzött velem, amikor erre a világra teremtett, a legtermészetesebb volt számomra. Önkéntelenül elképzeltem, hogy valahol van valaki, aki jól mulat, amikor rám néz, és látja, ahogy én - miután harmincnegyven hosszú éven át éltem, tanultam, fejlődtem, gyarapodtam testben-lélekben, most szellemileg teljesen megérve, és eljutva az életnek arra a csúcsára, ahonnan az egészét be lehet látni, úgy állok ezen a csúcson, mint szamár a hegyen, és pontosan tudom, hogy az életben nincs, nem is volt, és nem is lesz semmi. Ő pedig jót nevet. De hát akár van, akár nincs az a valaki, aki kinevet, attól nekem semmiképp se könnyebb. Nem tudtam semmiféle ésszerű tartalmat adni sem akár egyetlenegy cselekedetemnek, sem az egész életemnek. Csak azon csodálkoztam, hogy nem értettem én ezt mindjárt az elején? Hisz mindezt régóta mindenki tudja. Maholnap jönnek a betegségek, elhalálozások (már jöttek is) szeretteimre, énrám, és semmi sem marad bűzön meg férgeken kívül. Műveimet, bármilyenek is, mind elfelejtik előbb-utóbb, és én magam se leszek többé. Hát akkor minek törjem magamat (...) Élni csakis addig lehet, amíg részeg vagy az élettől, de mihelyt kijózanodol, lehetetlen nem látnod, hogy mindez csalás, mégpedig ostoba csalás. Éppen ezért még mulatságosság és szellemesség sincs benne, csupáncsak kegyetlen és ostoba az egész... Réges-rég elmondták már azt a keleti mesét arról a vándorról, akit a sivatagban megtámadott egy bősz fenevad. A vándor a fenevad elől menekülve egy kiapadt kútba ugrik, de a kút fenekén egy sárkányt pillant meg, amely máris tátja a száját, hogy felfalja, s a szerencsétlen - mivel nem mer kimászni, nehogy elpusztítsa a feldühödött fenevad, de a kút mélyére se mer ugrani, nehogy felfalja a sárkány - megkapaszkodik a kút hasadékaiból kinőtt vad bokor gallyaiban, és abban fogódzkodik. A karja gyengül, ő maga érzi már, hogy hamarosan martaléka lesz az enyészetnek, amely immár kétfelől is vár rá, ámde egyre csak tartja magát. Ahogy fogódzkodik, körülnéz, és azt látja, hogy két egér - az egyik fekete, a másik fehér - körüljárja, és alul egyre rágja annak a bokornak a törzsét, amelyen ő csüng. A bokor magától mindjárt letörik, leszakad, és ő a sárkány torkába zuhan. A vándor látja ezt, és tudja, hogy kikerülhetetlenül elpusztul, de mialatt ott csüng, matat maga körül, és a bokor levelein talál néhány csöpp mézet, el is éri a nyelvével, és lenyalja őket. Hát így kapaszkodom én is az élet gallyaiba, jóllehet tudom, hogy elkerülhetetlenül vár a halál sárkánya, mely leselkedik rám, hogy széttépjen, és én nem tudom megérteni, miért jutottam ilyen mártíromságra. És megpróbálom szopogatni azt a mézet, amely régebben vigaszt nyújtott, de ez a méz már nem szerez örömet nekem, a fehér és a fekete egér - a nappal és az éjszaka - pedig alul egyre rágja azt az ágat, amelybe kapaszkodom. Világosan látom a sárkányt, és a méz már nem édes nekem. Csak egyet látok, a kikerülhetetlen sárkányt meg az egereket, és nem tudom elfordítani róluk a tekintetemet! És ez nem mese, hanem színtiszta, vitathatatlan és mindenki számára érthető igazság. (…)"

 

Read&Speak Blog...mert fanatikusan rajongunk a könyvekért...Read&Speak Blog...mert fanatikusan rajongunk a könyvekért...    *****    Részletes személyiség és sors analízis, 25-30 oldalas+3 év elõrejelzés. A megrendelés után a konzultáció ingyenes. Katt!    *****    Nagyon részletes születési, párkapcsolati, fogamzási és gyermektervezési horoszkóp, biotérkép elemzés, itt az oldalon!!!    *****    A Faun és a három Nimfa története - új novella a blogon. :)    *****    Felnõtt mesék, különös történetek, némi erotikával fûszerezve. Versek, képek, Underground írások,Sniffanytól.    *****    Cipõ-csizma extra all mix 1650 helyett 495.-Ft/kg - Jelmez 1-2 o. 1400 helyett 990.-Ft/kg 1-2 napos szállítási határidõ    *****    LAMOUR NAPOK -10-40% KEDVEZMÉNNYEL! SZEREZD BE KEDVENC ÁSVÁNY- VAGY DIVATKARKÖTÕIDET, ÉKSZEREIDET! ANGYALI AJÁNDÉKOK...    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei, versei az új blogban:)    *****    MYBOOKCLUB - Könyvismertetõk - MYBOOKCLUB    *****    Halloween mix-ek és Jelmez mix-ek már 500.-Ft/kg-tól 1 zsák 15-18 kg gyors 1-2 napos szállítási határidõ    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)    *****    Lilith Megéhezik 4 - Az Apáca Show,a fantasy új epizódja elérhetõ    *****    Felnõtt mesék, különös történetek, némi erotikával fûszerezve. Versek, eszmefuttatások. Underground írások,Sniffanytól.    *****    BLACKPINK NEWS • Gyere és ismerd meg a világ egyik legismertebb és legnépszerûbb dél-koreai bandját, a BLACKPINK-et!    *****    LEPD MEG MAGAD VAGY SZERETTEDET EGY KÜLÖNLEGES MANDALÁVAL, VAGY ÁSVÁNYÉKSZERREL! RENDELÉS ÜZENETBEN VAGY AZ OLDALON!    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    IGAZÁN DÖGÖS ÉS EGYEDI SZERETNÉL LENNI? 10-20% CSAK MA MINDEN ÁSVÁNYKARKÖTÕRE, GYÖNGYKARKÖTÕRE, MEDÁLRA! NÉZD MEG FB-OT!    *****    "Eljött értünk a végzet, s keze nyomán milliók hulltak élettelenül a porba. Félelem bûze áradt szét." - SZEREPJÁTÉK    *****    Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás