Nézz a szemembe vagy fuss el!

Látogass el ezekre az oldalakra is!

http://www.gportal.hu/portal/alkotasok/ 

*

 Nézz be ide és játsz!/Ez az én asztalom!!!

http://www.kvizkaszino.hu/termek/állatságok.html

Élettér kategóriában / Állatságok

Szolnok 
a Tisza és a Zagyva folyó torkolatánál fekszik.

Tisza híd

Tisza

A mai modern városban közel 80.000 ember él. A város fejlödésében nagy szerepet játszott az 1847-ben megnyitott Pest-Szolnok közötti vasútvonal. 1902-ben nyitotta meg kapuit a Szolnoki Müvésztelep a régi vár helyén kiépített parkban, melyben jelenleg is sok tehetséges müvész alkot. A Szigligeti Színház 1912 óta ad otthont a színmüvészetnek, mai formáját 1991-ben nyerte el, a Színház a város egyik ékessége. A horgász és vizi sport élet jelentös, az élö Tiszát, a Zagyvát, valamint a Tiszai holt ágakat horgászparadicsomként tartják számon. Rendszeresen indulnak kirándulóhajók, sétarepülök. Az 1900-as évek elején közel 1000 m.mélységböl jódos-alkáli-hidrogénkarbonátos vegyi összetételü gyógyvizet tártak fel. Ezt a vizet a város strandjain és A Tisza Szálló Gyógyfürdöjében hasznosítják. A város "tüdeje" a Tiszaliget, ahol árnyas fák között, kellemes környezetben stadion, sportcsarnokok és megannyi sportolási lehetöség várja a vendégeket.

 http://www.freeweb.hu/szolnokfoto/panorama/thmb0001.htm

http://www-3.szolnok.hu/static/video/video_szolnok_hu.htm

http://www.szolnok.hu/

 Tisza Szálló

Tisza Szálló utcája 

A Szigliget Szinház 

Szigligeti Ede /szobra/ A szinház névadója 

Galéria

A régi Kossuth tér

Az új  Kossuth tér

http://www.videoplayer.hu/videos/play/145160

Technika háza

Damjanich szobor

Madártávlatból a Tiszaparti rész,
ahol még látható a Damjanich uszoda

Zagyva-part

Széchenyi lakótlep /Sportcsarnok

 Látkép az erkélyünkről

Széchenyi lakótelep

Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal. (Victor Hugo) 

 A boldogság legfőbb titka, hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal. (Fontenelle)

Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremt művészetet. (Richárd Wagner)

Jobb fájón nélkülözni akit szeretünk, mint együtt élni azzal, akit nem. (La Bruyére)

Ahol több az érzés, ott több a szenvedés is! (Leonardo da Vinci)

Minden dolog annyit ér, ahogy érvényesítik. (Moliere

Azt dicsérd az emberben, amit sem elragadni, sem adni nem lehet, ami az ő tulajdona. Kérded, mi az? A lélek, s a lélekben tökéletességre jutott értelem" /Seneca/

Az a támasz, amelyet az ember az életben leggyakrabban használ, a remény. (Veltman)

Az asszony igazi árnyék: fut előled, ha követed, és követ, ha te futsz előle. (Shakespeare

A szerelemben nem az a fontos, hogy elsők legyünk, hanem hogy egyetlenek. (Renard)

Ha meg akarsz tréfálni valakit, aki állandóan vitatkozik veled, érts egyet vele! (Ed Howe)

Az élet, a halál létezése miatt értelmetlen. Erről nagyon szemléletesen ír Tolsztoj:

"(…) Vagy ha arra a dicsőségre gondoltam, amelyet majd műveim szereznek nekem, azt mondtam magamnak: No jó, híresebb leszel Gogolnál, Puskinnál, Shakespeare-nél, Moliére-nél, a világ valamennyi írójánál és aztán?! És semmit, de semmit sem tudtam rá válaszolni. Megállt az életem. Tudtam lélegzeni, enni, inni, aludni, és nem tudtam nem lélegzeni, nem enni, nem inni, nem aludni, de az élet megszűnt, mert megszűntek az olyan vágyak, amelyeknek a kielégítését ésszerűnek találtam volna. Ha kívántam valamit, akkor előre tudtam, hogy akár kielégítem a kívánságomat, akár nem elégítem ki, úgyse lesz belőle semmi. Ha odajön hozzám egy tündér, és felajánlja, hogy teljesíti kívánságaimat, nem tudtam volna mit mondani... Még arra is képtelen voltam, hogy az igazság megismerését kívánjam, mert sejtettem, hogy mi is az voltaképpen. Az igazság az volt, hogy az élet értelmetlen dolog. Látszólag éltem-éldegéltem, mentem-mendegéltem, mígnem eljutottam egy szakadékhoz, és immár világosan láttam, hogy ott elöl nincsen semmi, csak pusztulás. Megállnom sem lehetett, visszafordulnom se, még a szememet behunynom se, hogy ne lássam, hogy ott elöl semmi sincs az élet, a boldogság káprázatán és igazi szenvedéseken, igazi halálon, a teljes megsemmisülésen kívül... Magam se tudtam, mit akarok, féltem az élettől, szabadulni iparkodtam tőle, de azért még mindig reméltem valamit. És ez akkor történt velem, amikor megvolt körülöttem minden, amit teljes boldogságnak neveznek. Volt jó feleségem, aki szeretett, és akit szerettem, voltak jó gyermekeim, nagy birtokom, amely egyre nőtt, gyarapodott. Tiszteltek, becsültek szeretteim, ismerőseim, az idegenek jobban becsültek, mint valaha, és bízvást minden különösebb önáltatás nélkül azt vélhettem, hogy híres ember vagyok. Ráadásul nem voltam beteg, se testileg, se lelkileg... Ilyen helyzetben jutottam odáig, hogy nem tudtam élni, és a haláltól való félelmem miatt minden ravaszságomat latba kellett vetnem magam ellen, hogy ne fosszam meg magamat az élettől. Ezt a lelkiállapotomat ilyenformán tudtam volna kifejezni: az én életem valami ostoba és rossz tréfa, melyet valaki űz velem. Noha nem ismertem el, hogy engem bárki is teremtett volna, az elképzelésnek ez a formája, hogy tudniillik valaki gonosz és ostoba játékot űzött velem, amikor erre a világra teremtett, a legtermészetesebb volt számomra. Önkéntelenül elképzeltem, hogy valahol van valaki, aki jól mulat, amikor rám néz, és látja, ahogy én - miután harmincnegyven hosszú éven át éltem, tanultam, fejlődtem, gyarapodtam testben-lélekben, most szellemileg teljesen megérve, és eljutva az életnek arra a csúcsára, ahonnan az egészét be lehet látni, úgy állok ezen a csúcson, mint szamár a hegyen, és pontosan tudom, hogy az életben nincs, nem is volt, és nem is lesz semmi. Ő pedig jót nevet. De hát akár van, akár nincs az a valaki, aki kinevet, attól nekem semmiképp se könnyebb. Nem tudtam semmiféle ésszerű tartalmat adni sem akár egyetlenegy cselekedetemnek, sem az egész életemnek. Csak azon csodálkoztam, hogy nem értettem én ezt mindjárt az elején? Hisz mindezt régóta mindenki tudja. Maholnap jönnek a betegségek, elhalálozások (már jöttek is) szeretteimre, énrám, és semmi sem marad bűzön meg férgeken kívül. Műveimet, bármilyenek is, mind elfelejtik előbb-utóbb, és én magam se leszek többé. Hát akkor minek törjem magamat (...) Élni csakis addig lehet, amíg részeg vagy az élettől, de mihelyt kijózanodol, lehetetlen nem látnod, hogy mindez csalás, mégpedig ostoba csalás. Éppen ezért még mulatságosság és szellemesség sincs benne, csupáncsak kegyetlen és ostoba az egész... Réges-rég elmondták már azt a keleti mesét arról a vándorról, akit a sivatagban megtámadott egy bősz fenevad. A vándor a fenevad elől menekülve egy kiapadt kútba ugrik, de a kút fenekén egy sárkányt pillant meg, amely máris tátja a száját, hogy felfalja, s a szerencsétlen - mivel nem mer kimászni, nehogy elpusztítsa a feldühödött fenevad, de a kút mélyére se mer ugrani, nehogy felfalja a sárkány - megkapaszkodik a kút hasadékaiból kinőtt vad bokor gallyaiban, és abban fogódzkodik. A karja gyengül, ő maga érzi már, hogy hamarosan martaléka lesz az enyészetnek, amely immár kétfelől is vár rá, ámde egyre csak tartja magát. Ahogy fogódzkodik, körülnéz, és azt látja, hogy két egér - az egyik fekete, a másik fehér - körüljárja, és alul egyre rágja annak a bokornak a törzsét, amelyen ő csüng. A bokor magától mindjárt letörik, leszakad, és ő a sárkány torkába zuhan. A vándor látja ezt, és tudja, hogy kikerülhetetlenül elpusztul, de mialatt ott csüng, matat maga körül, és a bokor levelein talál néhány csöpp mézet, el is éri a nyelvével, és lenyalja őket. Hát így kapaszkodom én is az élet gallyaiba, jóllehet tudom, hogy elkerülhetetlenül vár a halál sárkánya, mely leselkedik rám, hogy széttépjen, és én nem tudom megérteni, miért jutottam ilyen mártíromságra. És megpróbálom szopogatni azt a mézet, amely régebben vigaszt nyújtott, de ez a méz már nem szerez örömet nekem, a fehér és a fekete egér - a nappal és az éjszaka - pedig alul egyre rágja azt az ágat, amelybe kapaszkodom. Világosan látom a sárkányt, és a méz már nem édes nekem. Csak egyet látok, a kikerülhetetlen sárkányt meg az egereket, és nem tudom elfordítani róluk a tekintetemet! És ez nem mese, hanem színtiszta, vitathatatlan és mindenki számára érthető igazság. (…)"

„A művészet híd a lélek és valóság között.”

          /Ligeti Éva/

Kedves látogató!

Ezen a helyen

verseim 

 írásaim 

kedvenceim

találhatóak. 

 Magamról rovatban 
megtudhatsz néhány dolgot

rólam is.

Írj a 

vendégkönyvbe!

  Szeretném tudni a véleményed.

Köszönöm!

Ars poétika

Olyan vagyok, mint egy festmény

Mutatom színes foltjaim

Hagyom, hogy hassanak rátok

Csapongó gondolataim.

/2004.09.02./

Megjelent az első 

 versválogatásom

 Hogy megvehesd a könyvet, látogass el

az Unisher Kiadó honlapjára!

Itt nem kell mást tenned, csak a megrendelőlapot kitöltened, és hamarosan érkezik hozzád a

Bíbor fényben égek

című verses kötet

VERS AJÁNLÓ   

Olvadás

 

Lám a havas föld elájul,

fején vizes borogatás,

arcszíne mindent elárul,

fehérsége múló hatás.

 

 Hófoltok rejtve nyugosznak,

töppedő testük fénytelen,

vérük adják a gonosznak,

aztán eltűnnek hírtelen.

 

Árok nyakába víz csorog,

fuldokló út küzd potyára,

fölötte sár ár ácsorog,

várnia kell nyár porára.

 

 

2010-02-21

 

 

  

A tudás kulcsa a megismerés 

Kérdéseidre

 a választ neked kell keresni.

Saját utadat járd!

  

---

“Álmot ne szőjj, ne várj csodákra,
csúcsokra nem jutunk mi fel,
de mégsem küzdünk hiába,
az élet szép, csak hinni kell!”
(Csehov)

---

  

Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret...”
(Victor Hugo)

---

“Maradj. Nem “általam vagy”, nem általam, csak értem.
Én már csak annyit érek, mit melletted megértem.
Nem tudlak én kivetni, csupán kiejteni,
S nem tudlak elbocsátani,
csak elveszíteni.”
(Baranyi F.: Maradj)

---

“Ne fordulj meg, nem lenne úgysem
megoldás már a visszatérted,
csak úgy maradok meg Neked, ha
nem hallod, hogy kiáltok érted,
mások bennem csodát csodáló
szemed kihűlne most, ha látna,
megfosztva gőgöm mákonyától,
visszatérésed megalázna...”
(Baranyi F.: Egyedül) 

---

Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.
(Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)

“A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik, s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.”

  Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.

 A testek eggyéválásának élményét úgy hívjuk, hogy KÉJ.
    A lelkek hasonló, de magasabb szintű élményét úgy, hogy BOLDOGSÁG.
    A szellemét pedig úgy, hogy ÜDV.
    Két test vonzalmát úgy nevezzük, hogy EROSZ.
    Két lélekét úgy, hogy PHILIA.
    A szellemek egységvágyát pedig úgy, hogy AGAPÉ.
    Mindhármat pedig SZERETETnek - az élmény színét, méltóságát és teljességét az határozza meg, hogy ki milyen szinten éli meg.

"Nehezebb titkolni a való  érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat." (La Rochefoucauld)

Ha nem mutatják ki a szeretetet, gyakran nem is érzik (Shakespeare)

René Remacle: A mosoly

A mosoly nem kerül semmibe.

Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.

Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.

Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg.

A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.

Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.

Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni. "

Mi a Prána?

 Mindenben ami él, így az emberi testben is, megtalálható ez az elemi életenergia, mely szükséges a test öngyógyító képességéhez és ezátal az egészség megtartásához. Alapvetően három fajtája van a pránának: a soláris prána, a levegő prána és a föld prána. A soláris prána a napsugárral kerül az emberi testbe. A levegő pránát légzéssel szívjuk magunkba. A föld prána áthatol a földön és mint egy vékony réteg a föld felszíne fölött található. Innen veszi a test a föld pránát magához. A különbözö prána fajták felvétele a testbe öntudatlanul történik.

A prána (vagy "életerő", "chi", "bioenergia" ) gyógyítás céljából más élőlényeknek tudatosan átadható. Ezáltal támogatjuk az öngyógyulást és felgyorsítjuk az öngyógyulási folyamatot. Ez a gyógyítási technika a természet törvényein és a pránaenergia pontos ismeretein alapszik.

 ***********************

Prána gyógyítás

prána gyógyítás alapja az emberi test egész felépítése. Az emberi test alapvetően két részböl áll, a látható fizikai testből és az azt átható és körülvevő láthatatlan energiatestből. A látnokok ezt a számukra fénylő energiatestet étertestnek, aurának vagy éteri alakmásnak nevezik. A prána, azaz életenergia ezen az energiatesten keresztül, elsősorban az energiaközpontok (csakrák) segítségével szívódik fel és az energiacsatornákon (meridiánokon) keresztül oszlik el mindenütt a fizikai testben.

Zavarok az energiatestben, mint egy vagy több csakra gyenge vagy túlzott müködése, mint blokádok az energia áramlásában, panasz vagy betegségként jelennek meg. A prána gyógyítási techninkák tudatos használatával és a prána átadásával,

a fizikai test megérintése nélkül,

eltávolíthatók a zavarok a finomanyagú energiarendszerből. Ezáltal a szervezet öngyógyítási folyamata felgyorsul. A fizikai test közérzetének javulása legtöbbször azonnal észrevehető.

A prána gyógyítás nem más mint a szervezet öngyógyulásának a támogatása és felgyorsítása.

  Az igazi boldogság: egyetértésben élni önmagunkkal. (Fontenelle)

"Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos, a szemnek láthatatlan "

(Saint-Exupéry)

"Erkölcstelen világban erkölcsösnek lenni is erkölcstelen."

(Kertész Imre)

“A tudás a tapasztalat leánya !”

“Aki keveset gondolkodik, sokat téved.”

( Leonardo da Vinci )

 “Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság… Elmondásához legalább ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához.”

Az emberi élet a tökéletesedés legnagyobb lehetősége!
(C.G. Jung)

Némelyek az igazság által jutnak el a tévedéshez. A szerencsések, a tévedések által jutnak el az igazsághoz

(Janbert)

"Senki sem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet."

(Aquinói Szt. Tamás)

"A túlságosan könnyű siker megfosztja varázsától

a szerelmet;

az akadályok emelik értékét."

(Stendhal)

"...arra, hogy ne legyen nagyon boldogtalan az ember, legbiztosabb szer, ha nem kívánja, hogy nagyon boldog legyen. "

(Schopenhauer)

A legrosszabb, ami az emberrel történhet, ha rosszat gondol önmagáról.

(Geothe)

„ A világ olyan, amilyen Te vagy. Ha meg akarod változtatni, magadat változtatod.” 

(Walt Disney)

"Álmokból születtünk, egész életünk álmok tarka szőttese. Sok színű fonálból szövődik, mint a mese"

(Shakespeare) 

/ Walt Disney /

"A legnagyobb erkölcstelenség az, amikor valaki olyan dologba fog, amihez nem ért."

" Oly mértékben vagyunk boldogok, amilyen mértékben távol tudjuk tartani magunktól a szenvedést."

(Epikhurosz)

Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet

Eckhart Tolle

"Ezért a bölcs ismeri magát, de nem ismerteti, szereti magát, de nem szeretteti,

neki nem a távoli kell, hanem a közeli."

(Lao-ce: Az út és erény könyve)

 "Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep." (Márai Sándor)

A barát az, aki meg érti múltad, hisz a jövődbe és elfogad annak aki vagy.