 |
chat |
|
|
| | |
|
Menű |
|
|
| | |
|
KIFUTÓPÁLYÁN |
|
2024-ben megjelent: Kifutópályán című 5. verseskötetem. A könyv 150 oldal. Témakörök: Háború, Covid, Isten- Család
Remek madár grafikák kerültek a témák közé.
Napjaink megpróbáltatásai, járvány, háborúk, félelem, kiszolgáltatottság. A természet versek üdítőek, a társadalmi problémára mutató versek elgondolkodtatóak.
Első alkalommal olvashatóak isten és a család témában verseim...
A könyv ára: 2500 Ft
A szerzőtől a nyomtatás áráért lehet hozzájutni: 2000 Ft
Kellemes olvasást!
| | |
|
MÁSOK |
|
|
| | |
|
Mások |
|
2020-ban megjelent a negyedik verseskötetem: Mások címmel. - öt év válogatott verseit tárja az olvasók elé.
"Miért ez a címe?
Sok minden megfordult a fejemben…
Mások vagyunk mindannyian. A megjelenésükben, a gondolkodásunkban, a tetteinkben.
Mások a kapcsolataink: egymás társaságát keressük, kötődünk valakihez, elfogadjuk, vagy elkerüljük a másikat.
Más a szemléletünk, másképpen látjuk a világ történéseit, és a véleményünk is más..."
A 118 oldalas könyv ára: 2500 Ft.
A szerzőtől 1500 Ft
| | |
|
HOLDHEGEDŰ HANGJA 2015. |
|
|
| | |
Megjelent a harmadik verses kötetem 2015
190 oldal / puha kötés
Könyv Műhely
A könyv ára: 2000 Ft
A szerzőtől :1500 Ft
Ajánló
Ligeti Éva harmadik kötetében az érzések hangsúlyosak: a boldogság, az öröm szopránja, majd a csalódottság, a bánat és a gyász baritonja is meg szólalnak. Egyéni meglátásai alapján jeleníti meg az emberi kapcsolatokat, a mindennapok élethelyzeteit, melyek megérintik mindazokat, akik nem kerültek az érzéketlenség fogaskerekei közé. A természet utánozhatatlan csodáinak megjelenítése, érzékeltetése, impresszionista jellegű ecsetvonásai magával ragadják az olvasót. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az igényes kortárs irodalmat.
*
Megjelent a második verses kötetem 2013
198 oldal / puha kötés
http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/holdfenykeringo---versvalogatas/!
A könyv ára: 2500 Ft
A szerzőtől: 1500 Ft
Ajánló:
Amikor ez a könyv az olvasó kezébe kerül, először is a címére kapja fel a fejét. Holdfénykeringő. Ez olyan sokat sejtető, könnyedséget sugalló, kíváncsiságot csiklandozó cím, mely arra bíztat, hogy belelapozzunk. S ha beleolvasunk, elkeveredünk az érzések kavalkádjában: szerelem, boldogság, szomorúság, magány, harag, vidámság, félelem, együttérzés, csodálat, kétkedés, fájdalom, öröm, és még számtalan más…
A könyvben olyan különleges csemegét is talál az olvasó, mint a kalligrammák, melyek kép formájában jelenítik meg a témát.
A kötetet lapozgatva Deák Mercédes grafikáiban gyönyörködhetünk.
A könyv borítóját a kiváló festőművész, Tornyai Tibor készítette.
Jó szívvel és bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki a rohanó, és érzéketlen világunkban egy kis szépségre, érzelemre, és nem utolsó sorban, igazán értékes irodalomra vágyik.
*
http://www.libri.hu/konyv/ausztria-nekunk.html
A kiadó VITIS AUREUS kedvenceként került a könyvbe: Félcipőben
valmint: Kontracímű versem
*
http://husegprogram.kisalfold.hu/katalogus/konyv-ujsag/kisalfold-konyvek
Benne: Lille-Pille című mesém
*
http://www.fna.hu/node/112
Benne: Mákkirálykisasszony című mesém
*
https://bigbandi.hu/A-het-magikus-hangjegy
Benne:Gyöngykisasszony című mesém
*
Első vers válogatásom 2005
49.oldal / puha kötés
Bíborfényben égek című kötet az UNISHER kiadó gondozásában jelent meg.
A természet megfoghatatlan szépsége, az érzések sokszínűsége, az ember léte vagy nem léte. Ezek a gondolatok jelennek meg verseimben. Néhány egyszerű formával - képverssel színesítve – jelent meg első versválogatásom.
ISBN szám: 963 7375 45 7
A könyv ára: 1550 Ft
**************************************
| | |
|
IRODALMI oldalak |
|
|
| | |
|
Hangos versek |
|
|
| | |
|
|
|
Természet |
|
Tavaszi zsenge |
|
2024.05.06. 19:18 |
|
|
Tavaszhírnök |
|
2024.02.25. 13:48 |
|
|
Januári gondolatok |
|
2023.01.29. 10:09 |
|
|
Tüzes a nyár |
|
2022.07.26. 12:57 |
|
|
Kristály-fehér tél |
|
2022.01.10. 19:24 |
|
*******************************************
|
A nap hangulata |
|
2021.12.07. 14:24 |
|
|
Már közel a tavasz |
|
2021.06.07. 19:08 |
|
|
Csend és vihar |
|
2021.06.07. 19:00 |
|
|
Tűnődés |
|
2021.06.07. 18:59 |
|
|
Ősz a Tisza parton |
|
2021.06.07. 18:58 |
|
|
Őszi keretben |
|
2021.04.25. 11:28 |
|
|
Mikor hó hullott |
|
2021.04.25. 11:12 |
|
|
Tartózkodó csendben |
|
2021.04.25. 11:05 |
|
|
Télbúcsúztató |
|
2021.04.25. 11:02 |
|
|
Csivitelő tavasz |
|
2021.04.06. 15:43 |
|
|
Tűnődés |
|
2020.10.09. 13:52 |
|
|
Őszi keretben |
|
2020.09.17. 11:47 |
|
|
Tavaszi zsongás |
|
2019.07.09. 18:52 |
|
|
Tavaszi rezdülés |
|
2019.07.09. 18:41 |
|
|
Zord az idő |
|
2019.07.09. 18:34 |
|
|
Ez még a tél |
|
2019.07.09. 18:32 |
|
|
Reményem |
|
2019.07.09. 18:13 |
|
|
Őszi capriccio |
|
2018.04.25. 22:48 |
|
*************************************
|
Csillagok |
|
2017.12.01. 23:31 |
|
*******************************************
|
Őszbe fordul |
|
2017.09.30. 23:13 |
|
Nyári utóíz |
|
2017.09.03. 14:17 |
|
Tavaszi reggel |
|
2017.09.02. 22:46 |
|
******************************
|
Tavaszi pillanat |
|
2017.09.02. 22:43 |
|
*******************************
|
Az erdő éneke |
|
2017.08.20. 20:07 |
|
Téli napok |
|
2017.01.16. 12:59 |
|
|
Túlérett nyár |
|
2016.09.04. 21:22 |
|
|
Égi káprázat |
|
2016.02.29. 13:32 |
|
|
Imprsszió |
|
2016.02.15. 23:06 |
|
|
Télvégi képek |
|
2016.02.11. 14:16 |
|
|
Itt van az ősz |
Ligeti Éva |
2015.09.06. 14:39 |
|
|
Szeptember lett |
Ligeti Éva |
2015.09.06. 14:36 |
|
|
Fülledtség |
|
2015.08.02. 13:35 |
|
|
Tikkasztó nyár |
|
2015.06.20. 18:34 |
|
|
Tavasztrilla |
|
2015.03.07. 00:14 |
|
|
Téltelen |
|
2015.01.14. 19:54 |
|
|
November felé |
|
2014.11.29. 17:16 |
|
|
Tavaszváró |
|
2014.03.18. 23:51 |
|
|
Virágzó tavasz |
|
2014.03.18. 13:59 |
|
|
Télvégi gondolatok |
|
2014.03.18. 13:42 |
|
|
Télváros |
|
2014.03.18. 13:39 |
|
|
Téli percek |
|
2014.03.18. 13:34 |
|
|
Tikkasztó nyár |
|
2013.08.04. 18:07 |
|
|
Augusztusi búcsú |
|
2013.07.30. 20:42 |
|
|
Kikelet |
|
2013.03.02. 15:27 |
|
Barkát bontó kikelet
bársony ujjal integet,
|
Bíborló naplemente |
|
2012.11.16. 22:00 |
|
|
Fellegek tánca |
|
2012.11.14. 11:36 |
|
A fullextra vers versenyére írtam
|
Októberi csokor |
|
2012.10.09. 15:58 |
|
Szertelen csikóként szaladt el a nyár,
.....
Megjelen a Panel újságban 2012.10. Szolnok
|
Nyáridő |
|
2012.07.11. 17:23 |
|
|
Nyárölelés |
|
2012.07.11. 17:21 |
|
|
Zagyva-képek |
|
2012.04.11. 22:47 |
|
|
Őszi varázs |
|
2011.10.15. 22:58 |
|
|
Holdfényes éjszaka |
|
2011.07.13. 00:30 |
|
|
Szevasz, tavasz! |
|
2011.05.06. 23:14 |
Itt vagy! Szevasz, tavasz!
|
Szél szárnyán |
|
2011.05.05. 23:28 |
|
Fehér selyem e léghajó,
az apró mag az életem,
|
Hiteget a tavasz |
|
2011.03.24. 23:04 |
|
|
Tobzódó hajnal |
|
2011.03.16. 10:58 |
|
Ágak koszorúja, álmaid fonja,
fénylő napsugár, arannyal bevonja
|
Hóvirágharang |
|
2011.03.03. 22:36 |
|
Hol vagy szerelem?
Gondolataim feléd terelem.
|
Télike |
|
2011.01.16. 17:11 |
|
jeget élez hideg szél
borotválkozik a tél
|
Télvilág |
|
2011.01.16. 17:08 |
|
**********************************
|
Kristály-fehér tél |
|
2010.12.30. 16:55 |
|
Tél integet, felhőkézzel
zúzmarát szór szerte széjjel
|
Égi káprázat |
|
2010.09.17. 17:38 |
|
|
Nyár hagyatéka |
|
2010.09.17. 17:36 |
|
|
Szél kísér |
|
2010.08.02. 22:10 |
|
|
Veszni látszik |
|
2010.07.05. 23:51 |
|
néhány folyó gyíkként rohan
Alföld hátán játszva suhan
|
Bodzavirág nyílik |
|
2010.05.13. 23:28 |
|
|
Tavaszillat |
|
2010.04.11. 00:07 |
|
|
Gesztenyefák várnak |
|
2010.04.10. 15:19 |
|
ahogy lelkem teszi - nem tud mást, mint várni.
|
Bolondos tavasz |
|
2010.04.08. 00:24 |
|
Bolondos tavasz szédeleg
|
Tavaszelő |
|
2010.03.30. 23:07 |
|
Elfogyott már a réti fagy
|
Tavasz, ha jő |
|
2010.03.18. 11:06 |
|
Megjelent a Panel újságban
|
Olvadás |
|
2010.03.04. 01:26 |
|
Lám a havas föld elájul,
|
Koldusként vár a föld |
|
2010.01.23. 00:16 |
|
|
Tavaszra vár |
|
2010.01.22. 23:55 |
|
|
Fehérben |
|
2010.01.03. 22:53 |
|
(hajnali havazás)
|
Őszeső |
|
2009.11.08. 17:27 |
|
Szent Péter ereszén
|
Októberi sóhaj |
|
2009.10.29. 14:24 |
|
|
Avarba fullad |
|
2009.09.30. 21:56 |
|
Harmatos avarba fullad
|
Nyárest |
|
2009.09.24. 00:34 |
|
Kabátját leveti az este
|
Alkonyi közelség |
|
2009.08.12. 21:52 |
|
Dombon-szűrt fénysugár áttűnik lombruhán
|
Júliusi nyár |
|
2009.08.07. 20:44 |
|
- szeszélyeiből egy ideig elég.
|
Alkonyi báj |
|
2009.08.07. 20:41 |
Kacéran tárja ki vöröslő keblét,
alkonyi nap, tüze izzik egészen,
|
Tó tükre |
|
2009.07.05. 22:08 |
|
Tó tükre, míg borzolódik
Homlokát ráncolja
|
Ábrándos április |
|
2009.04.25. 23:27 |
|
égi lámpát gyújt a nap
arany palástja lebben
|
Tavaszi légyott |
|
2009.04.21. 23:32 |
|
Hirtelen jött tavasz száraz szuszogása
|
Bolond április |
|
2009.03.08. 16:37 |
|
Szemet vetetettem rád, tavaszi hónap
|
Az éjszakának vége |
|
2009.03.01. 18:23 |
|
Fekete fátylát bontja az éjjel
|
Ősz lett |
|
2009.02.24. 23:50 |
|
Ahogy reggelt sétálva közelítem
|
Alkonyi közelség |
|
2009.02.15. 21:42 |
|
Haldoklik az emlék, nézd haláltusáját
|
Őszbe fordul |
|
2008.09.21. 22:16 |
|
levél-halommá vált nyári képek
|
Színlelt mosoly |
|
2008.08.18. 23:35 |
|
Rulett kerékként
forgatott mosoly
|
Csupán |
|
2008.08.18. 23:27 |
|
Csupán fény és árnyék közt remegek
|
Séta |
|
2008.08.02. 22:26 |
|
Tiszai séta vágyakat fokoz,
|
Ősz a nyárban |
|
2008.07.25. 00:50 |
|
Orkánkabátban flangál az este,
|
Kérőként |
|
2008.03.30. 20:26 |
|
Tavasz kérőként jő, szándéka is komoly
|
Aranyban fürdeti |
|
2008.03.29. 21:58 |
|
Kolduló rügykezek magasba nyúlnak
|
Kamasz tavasz |
|
2008.03.24. 23:38 |
|
téli álomból ébred a tavasz
|
Húsvétkor |
|
2008.03.22. 23:37 |
|
Húsvétkor már jácint köszönt
|
Tél |
|
2008.03.05. 00:38 |
|
Hó terül a lábam elé,
jég szántotta táj Nap felé
|
Havazáskor |
|
2008.02.29. 23:24 |
|
|
Téli séta |
|
2008.01.12. 23:10 |
|
tündöklő háttérben
ritka téli tárlat..
|
Térdig télben |
|
2008.01.01. 22:42 |
|
deres hajnal ólomlábon szél forgatja jeges szálon
|
Holdba-sápadt arccal |
|
2007.11.30. 17:34 |
|
Mikor a november ...
|
Ősz lett |
|
2007.11.12. 23:46 |
|
Míg a reggelt sétálva közelítem,
|
Széllelbélelt |
|
2007.11.12. 23:45 |
|
könnyedén lebegve lágy táncot lejtve
|
Ősz aranya |
|
2007.10.30. 23:57 |
|
Szólnék hozzád, ha lehet
|
Séta az erdőben |
|
2007.10.30. 23:51 |
|
Aranyra festett keretben
|
Pitypang |
|
2007.06.03. 21:40 |
|
Elszáll, mint a pillanat
|
Őszi tükör |
|
2007.04.29. 23:40 |
|
A kép Franyó Gyula alkotása
|
Tavasz rügyet fakaszt |
|
2007.04.08. 21:36 |
|
Szürke hallgatásból, tavasz rügyet fakaszt
|
Rigó hangja |
|
2007.03.31. 17:37 |
|
Rigó hangja oly messze volt
|
Felleg kavarog |
|
2007.03.15. 13:08 |
|
hömpölygő felleg kavarog,
fátylat lebbentve, andalog
|
Tavaszi reggel |
|
2007.03.12. 21:44 |
|
Felhő függöny mögül, Nap aranya csillan
|
Február hava |
|
2007.02.24. 22:59 |
|
Kénytelen fénytelen felhőket kémlelni...
|
Alkony a parton |
|
2007.01.22. 23:45 |
|
kései sétám messzire elűz
|
Jégvirágok nyílnak |
|
2007.01.17. 23:07 |
|
500. feltett versem AMF-án
Fagyot lehelt a tél ablakomra
|
A szél románca |
|
2007.01.04. 21:48 |
|
hajnalt kíséri
borzong tőle a tenger
|
Jeges ágak |
|
2007.01.02. 23:41 |
|
Jégpáncélba fagyott ágak
|
Téli áhítat |
|
2006.12.30. 21:21 |
|
csilingel az erdő
jégkristályos ágak csendülnek
|
Fásultan |
|
2006.12.17. 00:00 |
|
Szárazra fésült fák hajladoznak
|
Az erdő lombja |
|
2006.12.16. 23:11 |
|
Aranyban úszik az erdő lombja
|
Reggel születik |
|
2006.12.12. 22:38 |
|
Ködben úszik a hajnal
Halovány arcán bágyadt mosoly
|
Ősz martaléka |
|
2006.12.08. 23:27 |
|
ősz martaléka,
végleg
elterül
|
Téli álom |
|
2006.12.08. 16:43 |
|
vándor felhők fenn az égen
|
A város szívében |
|
2006.12.06. 23:14 |
|
Homályos hajnalon tekereg a Tisza
|
Hová tűntek? |
|
2006.12.04. 22:59 |
|
Hová tűntek kéklő szarkalábak
|
Alkony tűzvirága |
|
2006.11.20. 17:00 |
|
Alkony tűzvirága virul
Széle horizonthoz simul...
|
Az őszt kíséri |
|
2006.11.08. 22:51 |
|
Ólomkönnyeket hullajt a felhő....
|
Őszi levél |
|
2006.11.07. 23:55 |
|
Szél szajhája, hempereg
|
Őszi reggel |
|
2006.10.29. 23:23 |
|
Itt a reggel, őszi reggel
Aranyszínű levelekkel
|
Lombhullás |
|
2006.10.28. 23:47 |
|
Hársfa susogása
tarka lombot mozgat
|
Ősz sirató |
|
2006.10.26. 21:21 |
|
Vörös rozsdafolt az erdőn
|
Őszi kép |
|
2006.10.20. 20:35 |
|
Dezsavű képe ihlette
|
Október |
|
2006.10.19. 23:18 |
|
Október fénye ritkán enyeleg
Kacéran nevet, földön hempereg
|
Őszi gondolat |
|
2006.10.14. 23:49 |
|
Ólomszürke felhők nyújtóznak az égen
|
Őszi pillanatkép |
|
2006.10.14. 23:40 |
|
rozsdacsipkét fest az ősz
|
Őszelő |
|
2006.10.02. 23:09 |
|
Roberta képe díszíti
|
Esteledik |
|
2006.09.27. 23:41 |
|
Homályba merülve nyújtózik az este
Grafitszürkeségben kóborol a teste
|
Levélhullás |
|
2006.09.26. 22:29 |
|
Fönn megszédül a falevél
|
Alkonyul |
|
2006.09.17. 23:09 |
|
alkonyul
a virág lekonyul
rezzenéstelen arccal nézlek
|
Nyárvég |
|
2006.09.17. 22:57 |
|
Ködben a rét könnyeket árul
Vége a nyárnak, ősz kapu tárul
|
Nyárvégi etűd |
|
2006.08.20. 23:30 |
|
lassan hátat fordít a nyár, s tovalépdel
halkuló zenére még reggelig táncol
|
Csillagok |
|
2006.08.18. 00:01 |
|
éjjeli színház felettünk az ég...
|
Pókháló |
|
2006.08.10. 22:50 |
|
Körbe szőtt szálait
Kifeszíti újra
|
Ének az esőben |
|
2006.07.09. 23:47 |
|
Fullextra versenyére készült
|
Virágillat |
|
2006.07.07. 23:16 |
|
Hajnal virág korán ébred
Ruhát választ, épp a kéket...
|
Hajnal |
|
2006.07.07. 12:36 |
|
Egy korai ébredésem gyümölcse:
|
Tisza |
|
2006.07.03. 22:06 |
|
Szolnoknál a Tisza, méltósággal fordul
|
Akácok |
|
2006.05.15. 23:21 |
|
poros az út
akácok kísérik...
|
Fűnyírás |
|
2006.05.15. 23:20 |
|
Frissen vágott fű a földön
Holtan fekszik, sír a zöldön
|
Árad a Tisza |
|
2006.04.23. 17:32 |
|
Méltóságteljes lassúsággal jár,
Vagy zabolátlanul rohan tova,
|
Virágzás |
|
2006.04.21. 20:34 |
|
Csillogó gyöngyként gördül a harmat...
|
Tavaszi szél |
|
2006.04.03. 22:50 |
|
Kertek alatt bújkál a szél...
|
Köd |
|
2006.03.29. 00:02 |
|
Fullextra versenyére készült
|
Nap csókja |
|
2006.03.28. 00:20 |
|
Arcát kifestve készül a bálra...
|
Tavasz virága |
|
2006.03.15. 15:51 |
|
Tavasz fehér virága ébred
Aranysugár rügyeket fakaszt ...
|
Késői tél |
|
2006.03.07. 00:38 |
|
Fehérbe fulladt március hava...
|
Kaméleon |
|
2006.02.27. 22:42 |
|
A történet nagyjából így szól: Isten elküldi a kaméleont a hallhatatlanság hírével az emberekhez. A kaméleon viszont a maga kényelmes módján lépeget, legyeket fogdos útközben, majd felül egy fára és elalszik. Isten mindeközben meggondolja magát és egy fürgébb állatot küld útnak, immár a halandóság hírével - ez lehet a gyík, vagy más állat. És mivel ez a második állat fog előbb célba érni, ezért - gyakorlatilag az embereknek tetsző isteni üzenet átadásának elmulasztása miatt - az ott élők a kaméleon látványát rossz előjelnek veszik, balsorsot olvasnak ki belőle és sok esetben még meg is ölik...
|
Hull a hó |
|
2006.02.26. 13:00 |
|
Sok száz pihe körbe-körbe
Keringőzve ér a földre...
|
Téli zene |
|
2006.02.18. 23:21 |
|
havas fák között
hideg a hajnal...
|
Havas a táj |
|
2006.02.11. 20:22 |
|
havas a táj
minden fehér
|
Kondorkeselyű |
|
2006.01.27. 23:05 |
|
Ecuador címerét az 1900. évi Nemzeti Kongresszuson adták az országnak. A szív formájú címer egy kévekötegen nyugszik, amely a Köztársaság méltóságát jelképezi.
A címer külsejét négy zászló ékesíti. A köztük lévő pálma- és babérágak a győzelmet jelképezik. A címer tetején a kondorkeselyű kiterjesztett szárnyai alatt menedéket és védelmet nyújt az országnak és készen áll arra, hogy bármilyen ellenségre lecsapjon.
|
Tűztánc |
|
2006.01.21. 17:56 |
|
Mindent felmarkol, tüzesen táncol
Frivolt bájával, magához láncol
|
Havazáskor |
|
2006.01.15. 14:31 |
|
Hó hullik hajamra
Itt hagytál magamra...
|
Hideg ölelés |
|
2005.12.14. 00:01 |
|
hideg a reggel
fagyot hint széjjel
befagyott tócsát
hagyott az éjjel
|
Fenyőfa |
|
2005.12.11. 22:32 |
|
Magas hegyen, lankás dombon
Hajladozik fenyőerdő
Földig érő zöldkabátban
Minden fája előkelő...
|
Havas hajnal |
|
2005.11.22. 11:01 |
|
Halkan neszezve érkezett a hajnal
Csipketerítőt terített a tájra
|
Őszi szél |
|
2005.11.11. 00:14 |
|
Itt az ősz, lomha léptekkel lépdel
Estére, összebújik a széllel...
|
Lapjait teríti az ősz |
|
2005.11.03. 23:04 |
|
Földre teríti lapjait az ősz
Kártyázik egyet a jövendő csősz...
|
Ősszel |
|
2005.10.23. 16:38 |
|
Zagyva partján fűzek várnak
Érzik, hogy vége a nyárnak...
|
Őszi sóhaj |
|
2005.10.19. 22:34 |
|
Rezdül a fán őszi levél
Halk sóhajjal lelkem beszél...
|
Ősz van |
|
2005.10.17. 22:57 |
|
Hidegebb a hajnal,
Harmatos a fű.
|
Őszi szelek |
|
2005.10.15. 22:26 |
|
őszi szelek
szelesen futkosnak
|
Nyárutó |
|
2005.10.07. 22:35 |
|
Tovatűnik nyári felhő
Lombot hullat őszi erdő
|
Őszi hangulat |
|
2005.09.30. 23:36 |
|
Íme a
természet/
rongyokba öltözött
/színes ruhájában
/az őszbe
költözött...
|
Ősz |
|
2005.09.14. 21:33 |
|
Őszi pillanatkép
|
Hajnalka |
|
2005.09.08. 23:00 |
|
Kéken nyitotta
Virágát a hajnal...
|
Itt az ősz |
|
2005.09.06. 00:47 |
|
A szeptemberi szél utcát söpör...
|
Fecske |
|
2005.08.16. 00:04 |
|
Cikázva száll felhők alatt
Követhetetlenül repül...
|
Zöldszörny |
|
2005.08.15. 00:38 |
|
zöld moszat lebeg a vízen
lassacskán eltelik vele
|
Pipacsok |
|
2005.08.11. 23:26 |
|
Pipacsos réten szökellve lépek...
|
Vihar |
|
2005.08.04. 17:10 |
|
Az éjjel hatalmas vihar volt ...
|
Bíborfényű hajnal |
|
2005.07.17. 18:36 |
|
A hajnal bíborban
|
Tavirózsa |
|
2005.07.10. 22:25 |
|
Kedves színfoltja a tavaknak
|
Tenger |
|
2005.06.28. 23:15 |
|
Szélcsendben is az úr, a tenger marad
|
Hold |
|
2005.06.18. 20:55 |
|
Felhőtlen égre
Felkúszott a Hold...
|
Tiszavirág |
|
2005.06.13. 23:17 |
|
Virágzik a Tisza, amikor a rövid életű kérészek "násztáncukat járják" . A nászrepülés során a hímek a víz felett, a levegőben megtermékenyítik a nőstényeket, s rövid időn belül elpusztulnak. A jelenség 3-4 napig tart. Este már csak néhány ezer kérész egyed, legfőképpen nőstények repültek a Tisza fölött 1-1,5 méteres magasságban, kevés kivétellel, a Tisza folyásának megfelelő irányba
|
Hullám |
|
2005.06.13. 22:32 |
|
Tajtékzó hullámok
|
Kiskeretemben |
|
2005.05.19. 21:27 |
|
Álmaimban
színes
világ
|
Szikrázó napsütésben |
|
2005.05.03. 00:37 |
|
Szikrázó napsütésben
Kinyílnak virágaim
Szárnyaló gondolatok
Színes szivárványaim...
|
Tisza-ligeti tó |
|
2005.04.24. 22:43 |
|
Szolnok város sport- és szabadidő központja, "tüdeje" a Tisza-liget, amit körgát vesz körül. Az árnyas fák a sétához, a tó a csónakázáshoz, horgászáshoz kiváló helyszín.
|
Esik |
|
2005.04.23. 16:29 |
|
Április van, mégis mintha őszi idő szomorkodna felettünk
|
Fűszál a vízben |
|
2005.04.15. 19:31 |
|
Csörgő patak fürge vizén
Napfény csillan zöldes színén...
|
Szivárványként |
|
2005.04.10. 15:53 |
|
Szivárványként ölelem az eget...
|
Tavaszi zene |
|
2005.03.15. 00:46 |
|
Tavasz húrjait pengetem...
|
Tavaszi zsongás 1. |
|
2005.03.11. 01:05 |
|
Ráncait simítja
a természet
|
Varjú a fán |
|
2005.03.05. 23:27 |
|
Varjú károg fenn a fán...
|
Őszi eső |
|
2005.03.05. 23:01 |
|
Fúj a szél
felhőnyáját tereli...
|
Téli hangulat szavanként |
|
2005.03.05. 22:43 |
|
Gomolygó ködben...
|
Téli kép |
|
2005.03.02. 23:48 |
|
Magas hegyek égbe nyúlnak
Hóból szövött ingbe bújnak...
|
Zagyva |
|
2005.02.13. 22:58 |
|
Szűk medrében kanyarogva halad
Mint ember testében a vérerek...
|
Tenger vize |
|
2005.02.13. 22:54 |
|
hegyi szikla fényes cseppje
arany szálon fut keletre...
|
Ébredés |
|
2005.02.13. 21:46 |
|
A
hó alól kibúvó
határ
kopár
gyűrötten nyújtózik
a hóvirág...
|
Téli táj |
|
2005.02.07. 22:33 |
|
Vállukon fehér porból szórt kabát...
|
Fa |
|
2005.01.30. 00:13 |
|
Látom a fa gyökerét,
mely markolja a földet,
|
Mi ez? |
|
2005.01.29. 23:20 |
|
Nem tudom, hogy ez itt mi lehet?
|
Nyári alkony |
|
2005.01.29. 23:18 |
|
Amíg a nap az égen ragyogott...
|
Ősz |
|
2005.01.29. 23:13 |
|
Hulldogál a falevél...
|
Őszi éj |
|
2005.01.29. 23:09 |
|
A fesztelen éj csendjében,
hallgatom az őszi fákat,
|
Kikelet |
|
2005.01.29. 02:04 |
|
A hó alól kibúvó
virág
gyűrötten nyújtózik
|
Föld és az ég |
|
2005.01.29. 01:30 |
|
Kéken
vibrál
az ég
a
Föld
körül
|
Tél |
|
2005.01.27. 12:56 |
|
Hidegebbek a reggelek...
|
Est fényei |
|
2005.01.27. 12:31 |
|
Hold kezében csillag ragyog...
|
Égi zene |
|
2005.01.26. 23:19 |
|
Hallod
hogy
dübörög az ég
|
Csepp |
|
2005.01.26. 23:16 |
|
Csepegő jégcsap
fagyott víz kardja...
|
Búcsúzó nyár |
|
2005.01.26. 23:11 |
|
Tarka
szoknyáját
lebbenti...
|
Bíborszínű hajnal |
|
2005.01.26. 23:08 |
|
Bíborszínben jön a hajnal
|
| | |
|
|
|
LEKA |
|
|
| | |
|
Magyarország |
|
|
| | |
|
Versek |
|
|
| | |
|
Kalligramma |
|
Minek is kergetném a múltam árnyékát,
ami már amúgy is a hátam mögé került.
*****************************
A szó kevés
a
szó
kevés
elmondani
mi az, mi fáj
a szó elszáll
akár egy
suhanó
sirály
ma
akár egy
búgócsiga is
lehetnék, kit élet
keze forgat, pedig szeretnék
megállni saját lábamon, botladozva
de a magam útját járni, roskadva bár, mint egy
kapkodva összetákolt épület, inog a lábam is, fejemben
révület,mégis, sorsomról dönthessek saját magam, kábaságom
megtántorít,szédelegve tévelygek tova, hova még lehetne menekülni
magam elől, s előletek, félek, minden nap ígérem, erős leszek
kihívás minden probléma, reménytelen helyzetben is van
kiút, s ha kemény velem az élet, hát, legyen! majd
megmutatom, hogy elbírok minden terhet, nem
kutatom okát a bajnak, cipelem a keresztem
de kallódó álmaimat nem eresztem
hit, remény és szeretet vezérel
érzem minden mozdulat
fáj, ezer sebből
vérzek
a szó
kevés
elmondani
mi az, mi fáj
a szó elszáll
akár egy
suhanó
sirály
2007.01.19.
Megjelent Napút 2008./4. számában
*
Cselló
Hogyan
lesz a csókból
harapás,
könnyhullatásból
kacagás?
Nyárfaligetek sóhaja
kísér
fellengzős óhaja
lilára festi álmaim
és elapasztja vágyaim
fekete fátyol köröttem
és sötét felhő fölöttem
nyögök a szélben
szüntelen
kitépsz
magadból
hűlt helyem
összetört szívem úgy sajog, kopár
kovakő túlragyog, sárgája lazac-vörösre
vált, és behálóz örökre,a magány körém tekereg
elfojtott érzés szendereg, hiába volt az intelem elszakadt
minden hirtelen úgy fáj, hogy álmom összetört, hidegséged
meggyötört,önzésed örök fájdalom,árnyékod mégis vállalom
szerenád helyett, nézz fel rám, hallod a dalom? égbe száll
lejárt lemezem leveszem, s kezedbe teszem hangszerem
pengetett húron hang terem,kallódó álmom keresem
rögtönzött dallam andalít, érzéseimből kanyarít
valami fájó szólamot és a szívedhez szólhatok
cselló hangjait hallgatom, halk szonáta szól,
szeszélyes játékot játszva, beszédes jelzések
onnan erednek,hol kavarognak a vágyak,a
vad ütemek is lágyak, szenvedélyesen ringató
minden rezdülés, izgató s gyönyör hangjai siklanak,
hogy újultan utat nyissanak vak szerelemhez, kedvesem te
kellesz nekem,keresem a hangot, hozzád simulok,érezd a ritmust,
remegek,valami belső szenvedély irányít, melyet kéj fokoz,s a gyönyör
eláraszt mindent,mozdulat nem fáraszt,testünk zenéje dalt fakaszt s mohó
csókod, lám itt maraszt, hátadra karmolt húrokon, ujjam táncol a húsodon,
véred serkenti véremet,nagyszerű érzés az élvezet,felajzott testünk gondola
ringatja lelkünk,s mondd, hova lesznek a gyönyör hangjai? zengnek szívünk
harangjai, úgy kalimpál a boldogság, tűzben perzsel a forróság és a halkuló
zenében, feloldódunk tán egészen, frivol mozdulat felgerjeszt, illanó mámor
nem ereszt, virtuóz játék elragad, lélegzetem is elakad, könnyed mozdulat
áthatol,újra megérint, átkarol,fergeteges érzés tombol, egyszerre épít és
rombol, pattanásig feszül a húr, az érintés egyre vadul, élesen sikít,
megremeg, s az utolsó hang fent lebeg, könnyed fátyolként
visszatér a páratlan pillanatér s elengedi a végtelent
kacaja vajon mit jelent?
2006.07.21.
| | |
|
GONDOLATOK |
|
Istenről - A hit az, amit gondolok , nem az ami van.
..............................................
„Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője!”
Kodály Zoltán
--------------------------------------
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
**********************************
"Az aggodalom olyan, mint a hintaló,
egyik sem visz sehová."
" Az aggodalom olyan, mint a hintaszék; teszel valamit, de nem jutsz el sehová." Linda Dillow
**********************************
"Fecsegők ellen nem küzdj szavakkal: mindenkinek megadatott a beszéd, a lélek bölcsessége keveseknek."
(Cato)
***********************************
"Úgy élj, hogy ahol vagy ne vegyenek észre, de ahonnan elmentél érezzék hiányát"
-----------------------------------------
"Csak eszednek és lelkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez nem vész el és nem hagy el soha."
"Az egyszerűség a kifinomultság csúcsa"
(Leonardo da Vinci)
*************************************
"Az ember egyetlen méltósága abban áll, hogy makacsul lázad a sorsa ellen." Albert Camus
************************************
"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."
************************************
Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb e gy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!
(Albert Einstein)
*************************************
Csak akkor nincs esélyed, ha nem adod meg magadnak!
****************************************
„ Bármihez, amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá!
A mersészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik." (Goethe)
*
"Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat." (La Rochefoucauld)
*
Ha nem mutatják ki a szeretetet, gyakran nem is érzik (Shakespeare)
*
Nézd a' búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,
még üres; és ha megért, földre konyíttya fejét.
Kérkedik éretlen kincsével az oskola gyermek,
még a' tellyes eszű Bölcs megalázza magát."
/Verseghy Ferenc/
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
/Babits Mihály/
*
**************************************
René Remacle: A mosoly
A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni. "
Az életről
Az élet, a halál létezése miatt értelmetlen. Erről nagyon szemléletesen ír Tolsztoj:
"(…) Vagy ha arra a dicsőségre gondoltam, amelyet majd műveim szereznek nekem, azt mondtam magamnak: No jó, híresebb leszel Gogolnál, Puskinnál, Shakespeare-nél, Moliére-nél, a világ valamennyi írójánál és aztán?! És semmit, de semmit sem tudtam rá válaszolni. Megállt az életem. Tudtam lélegzeni, enni, inni, aludni, és nem tudtam nem lélegzeni, nem enni, nem inni, nem aludni, de az élet megszűnt, mert megszűntek az olyan vágyak, amelyeknek a kielégítését ésszerűnek találtam volna. Ha kívántam valamit, akkor előre tudtam, hogy akár kielégítem a kívánságomat, akár nem elégítem ki, úgyse lesz belőle semmi. Ha odajön hozzám egy tündér, és felajánlja, hogy teljesíti kívánságaimat, nem tudtam volna mit mondani... Még arra is képtelen voltam, hogy az igazság megismerését kívánjam, mert sejtettem, hogy mi is az voltaképpen. Az igazság az volt, hogy az élet értelmetlen dolog. Látszólag éltem-éldegéltem, mentem-mendegéltem, mígnem eljutottam egy szakadékhoz, és immár világosan láttam, hogy ott elöl nincsen semmi, csak pusztulás. Megállnom sem lehetett, visszafordulnom se, még a szememet behunynom se, hogy ne lássam, hogy ott elöl semmi sincs az élet, a boldogság káprázatán és igazi szenvedéseken, igazi halálon, a teljes megsemmisülésen kívül... Magam se tudtam, mit akarok, féltem az élettől, szabadulni iparkodtam tőle, de azért még mindig reméltem valamit. És ez akkor történt velem, amikor megvolt körülöttem minden, amit teljes boldogságnak neveznek. Volt jó feleségem, aki szeretett, és akit szerettem, voltak jó gyermekeim, nagy birtokom, amely egyre nőtt, gyarapodott. Tiszteltek, becsültek szeretteim, ismerőseim, az idegenek jobban becsültek, mint valaha, és bízvást minden különösebb önáltatás nélkül azt vélhettem, hogy híres ember vagyok. Ráadásul nem voltam beteg, se testileg, se lelkileg... Ilyen helyzetben jutottam odáig, hogy nem tudtam élni, és a haláltól való félelmem miatt minden ravaszságomat latba kellett vetnem magam ellen, hogy ne fosszam meg magamat az élettől. Ezt a lelkiállapotomat ilyenformán tudtam volna kifejezni: az én életem valami ostoba és rossz tréfa, melyet valaki űz velem. Noha nem ismertem el, hogy engem bárki is teremtett volna, az elképzelésnek ez a formája, hogy tudniillik valaki gonosz és ostoba játékot űzött velem, amikor erre a világra teremtett, a legtermészetesebb volt számomra. Önkéntelenül elképzeltem, hogy valahol van valaki, aki jól mulat, amikor rám néz, és látja, ahogy én - miután harmincnegyven hosszú éven át éltem, tanultam, fejlődtem, gyarapodtam testben-lélekben, most szellemileg teljesen megérve, és eljutva az életnek arra a csúcsára, ahonnan az egészét be lehet látni, úgy állok ezen a csúcson, mint szamár a hegyen, és pontosan tudom, hogy az életben nincs, nem is volt, és nem is lesz semmi. Ő pedig jót nevet. De hát akár van, akár nincs az a valaki, aki kinevet, attól nekem semmiképp se könnyebb. Nem tudtam semmiféle ésszerű tartalmat adni sem akár egyetlenegy cselekedetemnek, sem az egész életemnek. Csak azon csodálkoztam, hogy nem értettem én ezt mindjárt az elején? Hisz mindezt régóta mindenki tudja. Maholnap jönnek a betegségek, elhalálozások (már jöttek is) szeretteimre, énrám, és semmi sem marad bűzön meg férgeken kívül. Műveimet, bármilyenek is, mind elfelejtik előbb-utóbb, és én magam se leszek többé. Hát akkor minek törjem magamat (...) Élni csakis addig lehet, amíg részeg vagy az élettől, de mihelyt kijózanodol, lehetetlen nem látnod, hogy mindez csalás, mégpedig ostoba csalás. Éppen ezért még mulatságosság és szellemesség sincs benne, csupáncsak kegyetlen és ostoba az egész... Réges-rég elmondták már azt a keleti mesét arról a vándorról, akit a sivatagban megtámadott egy bősz fenevad. A vándor a fenevad elől menekülve egy kiapadt kútba ugrik, de a kút fenekén egy sárkányt pillant meg, amely máris tátja a száját, hogy felfalja, s a szerencsétlen - mivel nem mer kimászni, nehogy elpusztítsa a feldühödött fenevad, de a kút mélyére se mer ugrani, nehogy felfalja a sárkány - megkapaszkodik a kút hasadékaiból kinőtt vad bokor gallyaiban, és abban fogódzkodik. A karja gyengül, ő maga érzi már, hogy hamarosan martaléka lesz az enyészetnek, amely immár kétfelől is vár rá, ámde egyre csak tartja magát. Ahogy fogódzkodik, körülnéz, és azt látja, hogy két egér - az egyik fekete, a másik fehér - körüljárja, és alul egyre rágja annak a bokornak a törzsét, amelyen ő csüng. A bokor magától mindjárt letörik, leszakad, és ő a sárkány torkába zuhan. A vándor látja ezt, és tudja, hogy kikerülhetetlenül elpusztul, de mialatt ott csüng, matat maga körül, és a bokor levelein talál néhány csöpp mézet, el is éri a nyelvével, és lenyalja őket. Hát így kapaszkodom én is az élet gallyaiba, jóllehet tudom, hogy elkerülhetetlenül vár a halál sárkánya, mely leselkedik rám, hogy széttépjen, és én nem tudom megérteni, miért jutottam ilyen mártíromságra. És megpróbálom szopogatni azt a mézet, amely régebben vigaszt nyújtott, de ez a méz már nem szerez örömet nekem, a fehér és a fekete egér - a nappal és az éjszaka - pedig alul egyre rágja azt az ágat, amelybe kapaszkodom. Világosan látom a sárkányt, és a méz már nem édes nekem. Csak egyet látok, a kikerülhetetlen sárkányt meg az egereket, és nem tudom elfordítani róluk a tekintetemet! És ez nem mese, hanem színtiszta, vitathatatlan és mindenki számára érthető igazság. (…)"
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
